Szia!

"Ha lenne egy kutyám, az lenne az életi programom!" – mondtam anyukámnak 4 évesen, és ettől a kijelentéstől sosem távolodtam el. 10 évesen a világ legboldogabb kislánya lettem, mikor megérkezett Sütemény, az altatás elől mentett keverék kölyök, életem első kutyája.

Süti az egyetemi éveim alatt a szüleimnél maradt, én pedig a hétvégi látogatások között érezni kezdtem a feszítő hiányt. Felelősen akkor nem tudtam vállalni másik saját kutyát, így kezdődött ideiglenes befogadóként való tevékenykedésem. Azóta több mint 10 kutyának lehettem ideiglenes gazdája, állomás a menhely és a gazdis élet között. Tanulságos és érzelmileg is kiadós tapasztalás volt ez, kivehettem részemet fejlődésükben, félelmeik leküzdésében, a bizalom újraépítésében. Testközelből láthattam, hogy minden kutya története más, így mindig az adott állat személyiségére és igényeire kell fókuszálnom ahhoz, hogy előre léphessünk.

Időközben, 2014-ben megérkezett Benedek, a 2-3 év körüli, bántalmazott pumi keverék, akivel néhány sikertelen gazdikereső hét után rájöttünk, hogy ő bizony már gazdira talált. Beni szocializációs hiányosságai és az emberi lábaktól való félelme, olyan új kihívásokat jelentettek, melyeknek köszönhetően mélyebbre merülhettem a kutyázás tengerében.

Szakmaváltás céljából 2018-ban elvégeztem egy kutya-fizioterapeuta képzést, de az élet úgy hozta, hogy nem helyezkedtem el ezen a területen. 2020-ban azonban ismét az iskolapadban találtam magam, ahol habilitációs kutyakiképző végzettséget szereztem. Közben bővült a család Lencsivel, aki szintén félősen, a városi életből mit sem ismerve jött. Végül a szagazonosítás lett az egyik közös hobbink, kezdő és haladó Szimat tanfolyamon is részt vettünk. Sportok közül kipróbáltuk a freestyle frizbit, jelenleg pedig az agility pályán tesszük próbára magunkat.

Lencsi befogadása után nem sokkal bekapcsolódtam az Eszkuláp Állatvédő Egyesület mentorprogramjába, ahol egy éven keresztül igyekeztem segíteni az újdonsült gazdiknak a felmerülő kérdésekben, elakadásokban. Habár mentorként már nem veszek részt az egyesület életében, amikor időm engedi, próbálok önkéntesként továbbra is segítséget nyújtani.

2021 telén, Lutra, a holland juhász keverék érkezésével "nagycsaládosok" lettünk. Amellett, hogy társam volt a 2022-ben elvégzett tréner suli során, munkakutya lévén teljesen új dimenziókat nyitott meg számomra a kutyázásban. Kimeríthetetlen energiái, dolgozni akarása és a hiányos szocializáció kombinációja feladja a leckét a mai napig! De ahogy minden nap rejteget valami új kihívást, úgy sikerélményt és tanulási lehetőséget is! Lutrával 2022 nyarán letettük a puller oktató vizsgát is, hogy ezzel is színesítsük a hétköznapjainkat és megismertethessünk egy mindennapokba is beépíthető, kapcsolatépítő sportot más gazdikkal is.

Fantasztikus utazásnak tartom, amikor egy ember kapcsolódik a kutyájával, formálják és építik egymást. Sok munkát, időt és energiát igényel egy ilyen utazás, vannak mélypontok és felszabadító áttörések is, de meggyőződésem, hogy az egyik legszebb út, amit bejárhatunk életünkben!

Célom, hogy ha hozzám fordultok, segítsek elindulni ezen az úton, és valóban olyan tréninget építsek fel, ami nektek szól, és ami nem csak hatékony, de mindkettőtöknek komfortos is! Fontosnak tartom, hogy a tréningek során jó hangulatban, baráti légkörben dolgozhassunk, motiválva egymást, hogy mindig lelkesen érkezhessetek a következő órára!