Szia!

Amióta az eszemet tudom, különleges kapcsolatot érzek magam és négylábú társaink között. Gyermek szívvel "sajnos", felnőtt fejjel "szüleim felelős döntéseként" csak 14 éves koromban kerülhetett kutya a családba. Addig ismerősök szőrös barátait szeretgettem, és megszámlálhatatlan plüss kutyán gyakoroltam, milyen is lesz, ha egyszer lehet majd egy igazi kutyám.

2011-ben azonban végre megérkezett a család első kutyája. Akkoriban még egyáltalán nem voltam felvilágosult az örökbefogadásról, és első kutyásként, tapasztalat nélkül úgy döntöttünk, hogy tenyésztőtől vásárolunk kutyát a nagymamámmal együtt. Így érkezett meg a családba Elza és Lea, a rodéziai ridgeback testvérpár.

A lányokkal évekig jártunk kutyaiskolába, ahol a rengeteg gyakorlati tudás, a kutyázás és kutyakiképzés alapjai mellett azt is megtanultam, hogy mennyire különböznek a kutyák személyiségei, és nem lehet általánosítani a tanítás és nevelés során.

Pár évvel a szülői ház elhagyása után rájöttem, hogy valami nagyon hiányzik az életemből: a kutyázás. Ekkora már több állatvédő szervezet munkásságát követtem, és világossá vált számomra, hogy az örökbefogadás egyáltalán nem ördögtől való, és abszolút járható út. Az Eszkuláp Állatvédő Egyesület munkája és hozzáállása az örökbefogadáshoz szimpatikus volt számomra, így egy hideg novemberi estén vettem a bátorságot, és átnézegettem a gazdára váró kutyák listáját, amit nagyon hamar le tudtam szűkíteni egy akkor 5 hónapos tigriscsíkos ördögfajzatra: Átlóra. A folytatás gondolom egyértelmű: 2 hét múlva már hárman éltünk egy lakásban.

Átló tacskó-terrier keverék, szöges ellentéte a rodéziai ridgebackeknek. Hiperaktivitásával, figyelemzavarával és kimeríthetetlen energiaszintjével új kihívások elé állított. Kezdettől fogva tudatosan és következetesen neveltem, mert tudtam, ha engedek erőszakos jellemének, nem lesz sokáig felhőtlen a viszonyunk.

Kutyaiskolánk indítása óta számos gazdinak segíthettem a csoportos és egyéni tréningek alkalmával, hogy magabiztosabban, felkészültebben és tudatosabban vegyék a kutyázás csodás világának akadályait. Szuper látni, amikor tanácsainkat megfogadva, megfelelő tréninggel, türelemmel, következetességgel és természetesen szeretettel hétről-hétre fejlődnek a kutya-gazdi párosok, és kapcsolatuk még erősebbé és stabilabbá válik, aminek köszönhetően a csodás élményeket élhetnek együtt át.

Az örökbefogadás után kezdtem el a szabadidőmben az Eszkuláp gazdikereső kutyáit sétáltatni és örökbefogadó napokra járni, ahol számos más habitusú és előéletű kutyával találkozhattam. Ahogy egyre többet tanultam a gazdátlan kutyákról, egyre több megválaszolatlan kérdésem is lett, közben pedig rájöttem, hogy az egyetem és a munka világa elfeledtette velem, hogy komolyabb céljaim voltak a kutyázással.

Jelentkeztem az Urban Dog Traning kutyatréner tanfolyamára, amit 2022-ben sikeresen elvégeztem, és ismét világossá vált az álmom: munkámmal kutyáknak és gazdáiknak szeretnék segíteni abban, hogy egymás tudatos megismerésével együttélésük izgalmas élményekben gazdag, harmonikus lehessen.

Nagy szerencsémre a tréner tanfolyamot egyszerre jártam végig egy hasonlóan kutyabolond lánnyal, Dalmával, akivel megfogalmazódott bennünk egy örökbefogadott kutyáknak szóló képzési forma és közösség víziója, így megalapítottuk a DOG it! - Az örökbefogadott kutyák iskoláját.